Megkötözött szavak

2016. július 22. 21:58 - Dylan D. Tides

Fantáziacirkusz

Lekéste a naplemente csíkját,
a cirmot a felhőbodrokon,
neon festi fáradt arca pírját,
majd elhal a munkás-rongyokon.

Ellopta a túlóra a kedvet,
ég a lépés, jár a gondolat;
valami a félsötétbe csenget,
a rendezőn egy vagon tolat.293156_470024646359558_1594287814_n.jpg

Eszébe jut kölyökkora útja,
- talpfák között futott lábnyoma -
vállában a kopott táska súlya,
s ujja közt a fanyar áfonya.

Erre szaladt régen iskolába,
átvágva a megszokott csapást,
s hazafelé erre húzta lába,
szerette a vas-szagú varázst.

Lábaival félősen kutatva
biztos foltért még az elején
próbálgatta, milyen messze jutna
egyensúlyban a sín tetején.

Úgy képzelte sátorponyva őrzi,
kötélen jár, dölyfösen lenéz,
közönségét ijedt féltés főzi,
ámult sóhajt sikkantás tetéz.

Hogyha billen, tekintetek halnak,
ezer kéz kap ezer szem elé,
mégis új, meg új lépést akarnak,
ez a cirkusz, s ő a szerepé... 

Könnyű dolga volt a képzelettel:
eldobta, ha múlt a délután,
s másnap újra széjjeltárt kezekkel
hajlongott a tapsokért sután.

Annyi koszos év telt el azóta...
Semmi játék, ébren-álmodás,
s nem tüzelte fantázia csókja...
... de még itt a régi állomás..!

...

Azt hittem, hogy megártott a lőre,
nagyra tártam bódém ablakát!
Nem minden nap lát az éjjel őre
kötéltáncot járó nagypapát!

 

2016. május

380651_469784606383562_718320049_n.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr538908536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak