Megkötözött szavak

2016. augusztus 04. 09:00 - Dylan D. Tides

Scarbantia

sopronik_kfrankos.jpgHét pecsétes tölgyfaasztal
régi ifjakról beszél;
barátunk egy kancsó bor csak,
fejünk hajtva, súg a szél.
 
Halk az ének, hű a lélek,
szótlan sír az életért,
két magyar szív összebújik,
együtt sóhajt Sopronért.
 
Ősz apánk egy messzi korból
kopott fényekről mesél,
hős karokról, büszke lángról,
benne lobban, tűzben él.
 
Halk az ének, hű a lélek,
szótlan sír az életért,
három szívből hull a bánat,
kéken csillan Sopronért.
 
Hangja pezsdít, lábra állunk,
minden újra színbe tér!
Napsugár szúr át a felhőn,
nincs tavasz, mi így zenél!
 
Szól az ének, hű a lélek,
felkiált az életért!sopron.jpg
új raj indul, tenni készen,
szívük adják Sopronért!
 
Egyre nő a hit a hittel,
Gyűl az ember, forr a vér,
minden cseppje új a testben,
harcra hív, a jóra kér!
 
Zeng az ének, hű a lélek,
vihar kél az életért!
két tucat szív összedobban,
egybeforrva  Sopronért!
Címkék: vers Scarbantia
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr818929568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak