Megkötözött szavak

2016. október 21. 09:00 - Dylan D. Tides

Betűtészta

 Misi bácsi nem bánta, hogy unokája hazaköltözött. Egyrészt így sokkal könnyebben szemmel tarthatta, másrészt be kellett ismernie, hogy az utóbbi időben ő is nyugodtabb lett volna, ha valaki ránéz néha. Az öregség egyre gyakrabban rántotta ki lába alól a konyhakövet, s örült, hogy lesz egy kis segítsége.
 Csak ne járt volna ekkora rumlival a költözés…
 A festők mindent lecibáltak a tetőtéri szobából a lépcsőfeljáróhoz, s épp csak egy kis kartonfalakkal szegett ösvény maradt az öreg számára, ahol bejuthatott a verandáról a házba.
 Reggeli kávéja után csoszogott épp befelé, mikor megakadt a szeme egy, a többi közül méregzöld színével kitűnő, gyűrött sarkú dobozon.
 Megpördült vele a világ…
 
 - Mekkora kupleráj van nálad, Misikém! Télvíz idején festetni!- csodálkozott körbe Sanyi az asztal mellől, majd a tőle megszokott módon, a kanálnak épp csak a hegyét a szájához érintve, egy villámgyors hörpintéssel eltűntette a betűtésztával gazdagított paradicsomleves-falatot.
 - Öhm... Azt mondják, holnapra már kész lesznek mindennel… Meg ilyenkor olcsóbb is, tudod…- motyogta zavartan Misi, majd fel sem nézve a tányérból a konyhába kiáltott: - Sír a gyerek, Eszti!
 Ezért vállalta az egészet. Amikor, egy kéményfüst szagú szerda estén azok a meggyőző tekintetű emberek megkérték rá, hogy az állam biztonságának érdekében az ikerház rá eső részének tetőterét bocsássa a szolgálat rendelkezésére, csak a hat hónapos Sárika járt az eszében. Nem mondott azonnal igent. Aztán másnap az öntödében felhívták a titkárságra, és közölték vele, hogy egy külső tervezet miatt a három művezetőből hamarosan elbocsátanak egyet. Nem akart ő lenni az. Két nap múlva már fütyörésző munkások csengettek az ajtón, néhány órán belül pedig fel is hangzott az ecsetek és meszelők furcsamód inkább fúróra, kalapácsra és fűrészre emlékeztető hangja.
 
 Felfelé menet legalább tízszer meg kellett állnia, hogy pihenjen. A két tetőablakról leszedték a függönyöket, 2iieqma.jpghunyorogva nézett végig a gerendák repedésein, a falak kopott vakolatán. Tisztán emlékezett rá, hogy hol futottak a vezetékek, hova voltak fúrva az apró lyukak, hol térdeltek hatvan éve, feszült koncentrációval arcukon a prémes galléros bőrdzsekiben kuksoló „szobafestők”…
 
 A lakásba költözött ügynökök egyáltalán nem is titkolták előle módszereiket. Valószínűleg a tény, hogy beleegyezett a megfigyelésbe, egyszer s mindenkorra cinkossá is tette őt. Mindemellett természetesen a szolgálat lehetőséget biztosított számára a direkt megfigyelésre is, a begyűjtött információk leadására pedig hétfőként kellett időt szakítania.
 Eleinte hányingere volt ettől. Az idő múlásával azonban egyre inkább kezdte elhinni, hogy gyerekkori barátja tényleg szervezkedik valamit, valóban az állam ellenségévé vált, neki pedig – bármennyire is sajnálja – kötelessége, hogy az ilyen elemek kártékony hatása ellen megtegyen, amit csak tud.
 Minden gyanúsnak talált eseményt részeletesen rögzítenie kellett. Ő pedig egyre szorgosabbá vált.
 
 „1955. december 2, éjjel 11 óra, 20 perc. Hegyes Sándor bejárati ajtaja előtt egy öt fős társaság gyűlt össze, melyet a megfigyelt személy kétszeri kopogtatás után engedett be.
 Hajnali 1 óra, 15 perc. A tetőtéri szoba falán át folyamatos beszéd zaja hallatszik. A szavak nem kivehetők, de heves, indulatos hanglejtésekkel zajlik a társalgás.”tumblr_nic11e02fp1tkaqeeo1_500.png
 „1955. december 4, délután 1 óra. A megfigyelt személy körülbelül húsz perce telefonál, hangos kiabálás jellemzi a beszélgetést.”
 „1955. december 6, délelőtt 11 óra, 10 perc. Hegyes Sándor átjött hozzánk, feleségem, született Kovács Eszter meghívására. Míg a paradicsomlevesre vártunk, nevezett személy többször is célzott rá, hogy hamarosan
megvalósulni látja egy régi tervét, melynek részleteire nem tért ki. Sokatmondó arckifejezéssel közölte továbbá, hogy boldog, amiért megismerhette új barátait, illetve azt is, hogy várjam csak ki a végét, óriási dolgot fog művelni.”
 
 - Óriási lesz, Misikém! – kacsintott Sanyi az ajtóból és elviharzott.
Aznap délután Borczay Mihály leírta utolsó megfigyeléseit, a jegyzet másolatát pedig (mindig indigóval dolgozott) elrakta a megszokott zöld dobozba és telefonált.
 Aznap délután Hegyes Sándor költőt elvitték, Misi nem látta többé.
 Két nap múlva egy zsineggel átkötött csomagot kapott, melyben Hegyes Sándor, a Fiatalok a Költészetért Kiadó gondozásában publikált első, Betűtészta című verseskötete volt.
 Borczay Mihály lakására és további segítségére a szolgálat többé nem tartott igényt.
 
 Misi bácsi reszkető kézzel simította végig a nikotinszagú könyvecske első oldalára firkált ajánlást.
 „Misinek, Esztinek és a kis Sárikának szeretettel, hűséges barátságukért és a sok, finom paradicsomlevesért.”

           

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr5811799391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak