Megkötözött szavak

2016. december 07. 12:37 - Dylan D. Tides

Isten-álom

Első éjjel új volt minden, álom nélkül alhatott…
Hunyorogva, gyáva fénnyel suttogtak a csillagok.
Sejtésbe bújt minden árnyék, várakozva hallgatott,
s virág híján céltalanul bolyongtak az illatok.
 
Hatodik nap alig tudott elnyugodni teljesen…
Lázba fordult izgalommal töprengett az emberen,
s üstökösök csillogták az ég aljára kedvesen:
„Megalkottad azt, ki túlnő minden földön, s mennyeken!”
 
Sok éj elmúlt… A teremtény torz lett, tombolt, öldökölt.
Nem fekhetett hát az Úr sem. Jelet küldött: „Észre térj!”
De a baljós villámfénynél az ember csak tündökölt,
s fegyverekkel üzent gőgje : „Ideje, hogy félve félj!”
 
Nem alszik már… Festeget csak… Naplementét, színeket,
néha hív egy játszi szellőt, s felhőfodrot kanyarít…
Még reméli: lenn, a parton, láthat kósza szíveket,
s régi álma Éden-ízű szerelmeket szabadít…15300694_1522377297789170_1991198631_n.jpg
Címkék: vers Isten-álom
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr2212028975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak