Megkötözött szavak

2017. május 18. 20:48 - Dylan D. Tides

Öcsivárás

Apa furcsa. Sürög-forog.
Lesújtva néz: "El kell adni..."
Fejet vakar, halkan morog:
"Én ma meg fogok szakadni..."

Nekem csak egy halvány "Szia",
fejcsóválva mond furákat,
s azt ígéri, megőrzi a
Pókemberes matricákat,
de most bizony menniük kell,
virág lesz, meg póni-féle,
s az is kérdés, mennyi trükkel
kenhet rózsaszínt a kékre…

"Ráért volna a fal bőven...
Cowboy kalap, sheriff jelvény
mintája a lepedőben,
kicsi, vagány farmermellény,
hozzá rojtos baseball sapka,
nézd meg, fiam, a sarokban
kiröhög a focilabda..."
Nem értem, miért van gondban,
s miért az a mosoly mégis?
Öcsi ezt majd mind szereti,
hisz megvesznék értük én is…

Nézz csak oda! Hogy teheti?!

Elrakja a szép huzatot!

Pedig tele van dínókkal,

mennyi boltot átkutatott,

s mi lesz most a nagy plüsspókkal?

 

„Apa, most már beszélj kérlek!

Ne adj szoknyát a teknősre!

Megőrültél? Mért’ cseréleddsc_8295.jpg

le a szobát hercegnősre?!”

 

Megtorpan, s egy nagyot kacag,

„Nem hallottad mamikától?

Nem megtréfált a kis maszat?

Nem kell ez a csomó vacak!

Hanna lett a Lacikából!”

Címkék: vers Öcsivárás
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr7812519607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak