Megkötözött szavak

2017. december 16. 09:27 - Dylan D. Tides

Árvarajz

„Ez az utcánk. Most épp alszik. Az a fűzfa volt a sátram.
Amikor az anya bántott pont úgy hajlott földig hátam,
ahogyan a fűz megsárgult bús ágai a hold alatt.
Nem akart az anya rosszat! Csak a keze… hát... megszaladt...
Ezek itten? Porból, nyálból, napsütésből én csináltam.
Kiszáradtak, s azt képzeltem üveggolyók, alig vártam,
hogy játszhassak ebéd után! Volt mellé még apró szemű
hulló alma, kicsit férges, de jól gurul, milyen derű!
Sütiszagú, kicsi ház ez,  itt még rég a dédi lakott.
Jajistenem, Klári néni, adj egy nagyobb papírlapot!
Nem fér ki a kert a slaggal, nyári széllel, nevetéssel,
minden szitkot elfelejtő fűben hanyatt heveréssel!
Ez egy kopott, kis iskola, soha szívvel nem vártak ott.
Megtanított mosolyt sírni, kiszínezni a bánatot.
Ez itt ősz és levélhullás. Osztálytársak csúf szavai.
El se hinnéd mily halványak egy kisfiú panaszai,
nincs fül, ami észrevenné. Ez meg itt a kutyám, Zaki!
Mennyi könnyem folyt a szőrén! Neki voltam tán valaki.
Majd még lesz itt dömper, kifér.Színe az a koszos-sárga,…”
 
Könnyem végül nem engedett. Mosolyom hiába várta,
elsiettem. Zokogásom messze vittem, így nem látta.
Nem apátlan, nem anyátlan, de árvább, mint bármely árva.
e8p401.jpg
Címkék: vers Árvarajz
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr8813504841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak