Hallgatom a csöndet, ahogy összepakol lassan,odabiccent még a puha, fátyolszemű éjnek,ahogyan az ébredező, óriási kasbanszárnyaikat pergetik az első bágyadt méhek. Pirkadatkor, mint a gyermek, olyan ez a város.Nyújtózik a Tűztorony is, s letekint a térre:tollászkodnak galambjai, még mindegyik…

Ez nem te vagy. Jól emlékszem:hangod mély és nyugtató.Most csak állunk, könnyre készen,s nem szól szádról semmi szó... Ez nem te vagy. Szemeidbenmindig volt egy félmosoly.Most csak sírunk. Kezeinkbengyűrt emlékek, s füstgomoly... Ez nem te vagy! Szinte félünk...Elnyomja a gyász a zajt.Szíveinkkel…

Lehetek a ház mögött az öreg hársfa lombja,akinek, ha elmondod majd azt, mi szíved nyomja,nem roskad meg, s büszke törzse nem hajlik meg mégse,csak hogy hozzád közel érjen, s minden szavad értse. Lehetek a hátizsákod rég megfáradt púpjafa tövébe lehajítva – véget ért az útja.Tarkód alatt illatodból…

Ennek itt csak annyi lennéképp, amennyi ő nekem.Nem maradna semmi emlék,ő se lopna, én se vennék,nincs se harc, se győzelem. Benne régi tűz kerülgetújraéledt terveket.Nem fél, hogy majd elmerülhet,sebzett őzként elterülhet,vágyja minden versemet. Nála tiszta még a szándék.Szinte gyermek, úgy…