Megkötözött szavak

2018. július 29. 11:44 - Dylan D. Tides

Pirkadat

Hallgatom a csöndet, ahogy összepakol lassan,2014-10-11-kc3b6dc3b6s-sopron-7-ff.jpg
odabiccent még a puha, fátyolszemű éjnek,
ahogyan az ébredező, óriási kasban
szárnyaikat pergetik az első bágyadt méhek.
 
Pirkadatkor, mint a gyermek, olyan ez a város.
Nyújtózik a Tűztorony is, s letekint a térre:
tollászkodnak galambjai, még mindegyik álmos,
most még hűs a macskakő, de izzani fog délre.

 

img_20180729_112913.jpgTávolabb a jegenyefák égre nyúló lombját
remegteti meg a pletykás, hangos csőrű népség,
szünet nélkül fecsegik az elmúlt napok gondját,
s dallam lesz a paláverből, mosolyhangú szépség.
 
Megrezzenek, amikor a vonat kürtje hallik,
más volt ez a hajnal, hiszen hozzám bújtál végre.
Egész közel, s néztem, ahogy ajkad íve hajlik,
s olyan volt egy pillanatra, mintha számhoz érne...

 

Álmodhattam biztosan, mert elillant a percünk,
azóta már talpon Sopron, s újra zúg az élet.
Álmodom egy másik órát, abban több a merszünk:
Hozzám lépsz és hozzád lépek, elveszek és véged...
Csókba hullunk a peronon, s nem engedlek téged...
hqdefault_1.jpg
Címkék: vers Pirkadat
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr2514148379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak