Hogy hiányzom, azt jelentse: kiürült a világod.Olyan lettél, mint egy kis zsák, mit az egér kirágott. Az, hogy szeretsz, azt jelentse: perced, órád nem ragyog,csak ha éjjel hátad ívén lágy takaród én vagyok. Az, hogy vársz, az azt jelentse: felhőfodron szállva futsz,s csiklandoz a halk remény, hisz…

Ugrik a karcsú fűzfalevél,kézen fogta a szél,s futnak a fák közt, szinte zenéljátékukhoz a dél. Ballag az Ember. Furcsa ma. Fél.Titkon súg, s les a nép.Gyurgyalag, Unka, s mind, aki él,azt nézik, hova lép. "Messzire tarthat, nincs pihenő!"- hoz hírt futva a Nyest."Gyenge szemében semmi erő,lélek…

Ötszáz éve, tölgyfa-árnyban, erdőmélyi nagy magányban ácsorgott egy mindig komor, mohafödte Krisztus-szobor. Ködbe bélelt, zord időben, lyukakból varrt foltcipőben, kökénybokor után járva talált rá a félig-árva. Elébe állt, s mintha lopna, márványujját kézbe fogta, s kútmély szemét ráemelve…