Ötszáz éve, tölgyfa-árnyban, erdőmélyi nagy magányban ácsorgott egy mindig komor, mohafödte Krisztus-szobor. Ködbe bélelt, zord időben, lyukakból varrt foltcipőben, kökénybokor után járva talált rá a félig-árva. Elébe állt, s mintha lopna, márványujját kézbe fogta, s kútmély szemét ráemelve…