Virágillat, s bánat ízű mosolygás a szívben,szelíd, meleg tenyerek a kicsi társak vállán,továbbmész a dallam után, megadóan, híven,s könnyes szemed képzelt betűt kanyarít még kábántegnapba hullt krétacsonkkal a megkopott táblán. Mennyi év, mi elveszik most az ünnepi díszben!Minden terem mintha kissé…