Megkötözött szavak

2019. május 05. 08:07 - Dylan D. Tides

Vasárnap

Szelídebb a májusi szél, madárpletykát ringat,
bár ma mégis elkerüli kis ablakainkat.
Az orgona illata is lábujjhegyen lebben,
de ha mégis orrunkra száll, rögtön tovarebben.

Szótlanabbul ébredünk ma, szomorú szemekkel.
Mind a hárman máskor járunk... "Emlékszel? Egy reggel,"
- szakítom a csöndet - "fiam, gyöngyvirágot loptál, 
s azt raktad az ágya mellé, s mennyire zokogtál,
mikor Anyád ébredéskor földre lökte kábán!
Rád nevetett, mellé bújtál, s elnyugodtál vállán...
Te meg, lányom, - hat lehettél - énekkel készültél,
de a csuklás úgy elkapott, szinte már kékültél,
s délután lett mikor végre, karjába simulva,
minden kis dal megszületett mosolyban virulva..."

Más ez a vasárnap nálunk...Keserédes könnyek,
s bús mosolyok emlékeznek - így tán kicsit könnyebb...
Anyák napján, Anya nélkül, földre hull a lélek,
s mesékből font szárnyacskákon száll csak újra égnek...

 

59824903_1689057224530658_5773484022139191296_n.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr5914805790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sziszilane 2019.05.05. 21:24:09

Sírva mosolygok, mosolyogva sírok. Olyan szép ez a vers, és olyan ismerős az érzés.

Dylan D. Tides 2019.05.06. 09:12:08

@Sziszilane: Köszönöm, hogy nálam jártál! <3
Megkötözött szavak
süti beállítások módosítása