Megkötözött szavak

2019. május 17. 20:49 - Dylan D. Tides

Dobozodban

Halló... Hallasz? Nem zavarok?
Nem túl hangos? Nem kaparok
tovább, ha a füled szántja...
Úgyis csak a körmöm bánja,
ha egy kicsit nem pihenek...
Hívtál? Szólj csak és sietek,
de... ha éppen nincs rám szükség,
néhány lyukon, mint a tüskék,
hadd tűzzenek kis kardjai
át a napnak! A hajdani
boldogságra látok akkor...
Nem jöttél, csak alkonyatkor
tegnap. Talán eltévedtél?
Emlékszel még? Linzert ettél,
mikor ott, a kávézóban
megláttalak. Néhány szóban
mesélhetek? Megint sietsz...
Tudod, néha el is vihetsz
ám Magaddal... Rossz idebenn...
Nem vagy ugyan még idegen,
de a szívem már nem érti,
miért kell a fényt is kérni...
Először még azt suttogtad:
"Féltelek" és közrefogtad
arcom. Szépen arra kértél:
költözzek be, úgy nem félnél,
s nem lopna el Tőled senki.
Olyan régen vágytam lenni
valakié... Aztán egyszer
kulcsot hoztál. Rendszer
nem lesz, azt ígérted,
de már kínban, sírva kérted,
s meghatott a könnyed árja.
Kattant is a cella zárja.
Szinte újra szárnyra kaptál!
Illatod a pirkadatnál
finomabb lett... Átkaroltam...
"Csak enyém vagy!" "Tiéd voltam..."
... és egyszer csak elmaradtál...
Soha nem volt több egy napnál
- egy darabig. Aztán egyre
sötétebb lett, s mintha kegyre
várnék, úgy kerestem
halvány lépted. Néma lesben
hittem, hogy majd újra látlak.
Rájöttem: már nem talállak.

Egész szépen haladok már.
Fél centi a zsanéroknál,
egy-két napig vájom halkan,
s egész nagy lyuk lesz a falban...

Megszöktem és belehaltam.

key_565607_960_720.jpg

Címkék: vers Dobozodban
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr7514832764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak