Megkötözött szavak

2019. május 22. 20:48 - Dylan D. Tides

A hegyen


Emlékszel? A hajóhinta úgy röpült a nap felé,
mint a szíved kacagása, minden áldott délután...
Orromban a nyár szaga, a félig olvadt flaszteré...
Girbe-gurba "szeretleked" egy százszor gyűrt cédulán
ma is megvan egy dobozban, mellette a falevél
- ezüstjuhar tenyere volt - szinte por már, nem simít
arcod illatába lágyan, ahogy akkor... Elalél
szép lassan az alkonyat is... Indulnom kell, úgy visít,
a komp kürtje odalenn, mint türelmetlen kiskamasz,
s nem rohanok úgy a hegyről, ahogy régen vártalak...
Baktató kis öregember lettem immár... Nem panasz,
de hogy miért itt a sírod... Tudtad tán, hogy láttalak
esténként a túloldalról, s az utolsó, rossz napig
- negyven évig- azt hittem, hogy egyszer hozzám jössz haza?
Sietek, a harang is hív... Maradnék én hajnalig,
de kiskutyám biztos vár már, egyetlenegy támasza
én vagyok csak, s ma még enni sem kapott,
nem ugat majd, hogyha végre valahára jóllakott...
 
Visszajövök. Úgyis tudod, hogy' várom a holnapot...
letoltes_5.jpg
Címkék: vers A Hegyen
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr8614848378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak