Megkötözött szavak

2019. június 01. 09:29 - Dylan D. Tides

Tanmese

Megdöbbent az oroszlán, hisz nem is jött eszébe,
hogy a bukott antilop tán szívesen beszélne,
mielőtt még fogait a húsába ereszti...
Leült hát és megvárta, míg amaz ígyen kezdi:
 
"Tudod… sokszor elméláztam: milyen lenne akkor,
ha szikládon én ülhetnék bőszen alkonyatkor,
s Te lennél az, aki minden rezzenéstől félve
legelné a sárgult gazt és rettegésben élne..?
Nagy kevélyen nézném, hogy a horizonton lépkedsz.
Élvezném, hogy én döntöm el, még hány percig élhetsz,
Te meg rágnál, mint az őrült, s imádkoznál esdve,
azért, hogy a mancsom ma egy társadat keresse.
Nyújtózkodva felállnék és elindulnék végre...
Szemem villan, bátor szívem ítélettől égne...
s Te pihegnél lenn a földön, halálodra várva,
s Teutánad sírna végül két magányos árva..."
 
Az oroszlán hallgatott csak... Hisz hogyan is szólna..?
Félrenyelne, s szégyenszemre rögtön fuldokolna...
 
Képzelgések helyett inkább futni kellett volna...
20090727oroszlan.jpg
Címkék: vers Tanmese
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr9514873266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak