Megkötözött szavak

2019. június 07. 21:34 - Dylan D. Tides

Ecsetekből, vásznakból

Ó, mennyiszer kértél: "Fess egy képet rólam!"
Vén cipőmmel bambán turkáltam a porban,
s pusztán gondolatban suttogtam el halkan:
Olyan lenne, mintha hazudnék egy dalban...
 
Nem tudtad, de régen festettem egy lányról.
Próbáltam utána (istenem, de hányról!),
de már nem zenélnek ugyanúgy a színek,
s nincs olyan varázslat... Alkonyi melírnek
nem állt jól azóta egyetlenegy nő sem...
Nem hívnak a vásznak zúgva, ismerősen,
sürgetve az órát: facsarjon ki mindent,
ami vágy csak tombol, s égni készül itt, bent!
Más volt akkor... Nem kín, s feladat itt állni,
inkább izgatottan egyre beljebb szállni,
s elmerülni lassan a készülő képben,
épp úgy, mint a harmat szemében nyílt szépben.
Ecsetemmel néha oly könnyű volt sírnom,
ahogyan a méhek margaréta-szirmon
lépkednek a foltos, nyári levegőben,
s ahogyan a napfény szökken lemenőben
hullámtörés hátán, könnycsepp-remegésben...
s könnyű volt repülnöm boldog nevetésben...
 
Azt hiszik, hogy festek, de ez már csak látszat,
azóta csak tépem, hasítom a vásznat...
Ne mondd hát ki többé: "Fess meg engem! Kérlek!"
Csalóka a napfény, nincs vége a télnek...
Gyere vissza akkor, ha már Őt elűztem,
ecsetekből, s vásznakból gyúlt égig erő tűzben.
blog-1-2.jpg
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr7914884156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak