Megkötözött szavak

2019. június 23. 12:50 - Dylan D. Tides

Háború

Reggel még, az erdő mélyén, nyerésre állt az egész.
Szedett-vedett zászlóaljunk
jelmondata: "Inkább haljunk!
Ki feladja, csenevész!"
 
A végén csak Krumpli maradt. Nagy erő és semmi félsz.
Azt mondta, hogy védeni fog,
ő lesz, aki sosem nyafog,
én meg, ugyebár, az ész...
 
Hol esett el, már nem tudom... Ég a nyár, de semmi vész!
Néhány perc és itt az este!
Erre ugyan ki keresne?
Ki lenne, ki idenéz?
 
Szúr a szalma, csíp a piszok, de a bála elemészt.
Vége lesz az alkonypírral,
s szakítok majd a papírral...
"No nézd csak az egerészt!"
 
- hallom Béka öblös hangját és a szégyen bekerít...
"Hetvenkettő-kilencvenöt,
ott van, kint, a bála mögött!!!"
Rikkantása leterít...
 
(A buszon is duzzogok még, haragomból nincs kiút,
játsszon eztán a sok csaló nélkülem számháborút!)
61998912_2269306116664509_2022811231412289536_n.jpg
Címkék: vers Háború
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr8114907554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak