Megkötözött szavak

2019. szeptember 13. 14:44 - Dylan D. Tides

A Tolvaj

Jól nézz körül hová ülsz le, nyirkos már az avar reggel.
Ugye mondtam, hogy megéri küzdeni a meredekkel?
Idefent az Ősz is másabb. A városba úgy repül be,
mint egy huncut kacagás a némasághoz szokott fülbe,
de itt halkan dolgozik csak, elmélyülten, s mintha félne,
körbepillant olykor-olykor, s mielőtt még hozzáérne
valaki a tarka műhöz, a megmaradt tölgyfa- lombból
harmatot ráz szép nyakadba, s van még pár csíny, mit kigondol,
de végül majd úgyis enged, hiszen büszke szíve várja,
követeli, hogy mindenki az Ő festményét csodálja.
Pedig aztán tolvaj csupán... Kipingálja amit lopott.
Mit a Nyár, s a Tavasz gyűjtött, s oly sokáig kuporgatott,
hív egy szellőt, s lecibálja, s egy halomba hányja mindet.
Széjjeltekint, megfontoltan átgondolja merre hinthet
sárgát, barnát, pirosat, s mit keverhet mivel össze...
S ha elkészült, izgatottan arra vár, hogy végre jössz-e,
s újra lopni készül - Tőled. Nem dolgozott semmi másért,
csak azért az egyetlenegy, gyönyörködő pillantásért,
amit végül Tőled csenhet. Fityiszt dob a Nyárnak, Télnek,
s a beképzelt új Tavasznak. Int egyet a játszi szélnek,
s meghatottan nézik ahogy mosolyod a szépre réved.
Ezer szín, mi szemeidben a világgal újra éled...
 
... s én csak nézlek, s hálás vagyok, amiért még mindig élek,
s az utolsó zöld levéllel megkaptalak újra Téged.

 

69483696_883082255398443_3281868443124498432_n.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr4115071558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak