Ma nem eső hull.Százéves nyár könnyébenázik egy ország.

Nyárfapamacsokviharában sziluett:száraz süntetem.

Langyos reggelbőlvígan szalad a mánakszociopatám.

"Édesanyám! Szellem jár!Elvisz, meglásd! Engem vár!" "Aludj vissza, Borka, te!Nincsen ottan semmi se!Emlékszel? A lagziba'kilöttyent a bor, s biza'rosszabb az tán mint a vér...Nézd a Jancsit: ő se fél!Ruhát lenget a kötél,s nénéd fátylán átbeszél,nem nyugszik az esti szél..." "Édesanyám! Szellem…

Öregapám sufnijában bújt a bakelit.Mi volt rajta, s mi nem az már ki sosem derül.Elreccsent, így nem hallhatom már a dalait,kuka lesz, mint annyi más, mi most elém kerül.Mennyi kedvenc zeném is volt! Retro-rengeteg...Elképzeltem: milyen lenne, ha majd leteszemaz út végén terheim és…

… nem ÚGY vagy már nekem édes.Napon hagyott PET-palackbanlesz ilyen íz-árnyalatbantán a kóla… Ilyen fémes. Nem az lett a mából végül,amit tegnap nekünk kértemés holnapként beígértem.Valahogy most...minden szédül. Ami ott még porcelán volt,szirup-szerű, szép csendéletmostanra már ál-renddé…

"Ne sziszegjél, megtanultad!" - somolyogta nagyapám. "Bekenem, mert elvadulhat, s abból lesz baj igazán..." - motyogta és szívvel-gonddal dörzsölte be két kezem. Én mosolygós fájdalommal jöttem rá, hogy élvezem hallgatni a füsttől karcos, féltő szavú szózatát. Kölyökkori emlék nyaldos... Erdő-szagú…