Megkötözött szavak

2019. február 10. 10:55 - Dylan D. Tides

Csomagot kaptam...❤️

Hálás köszönetem Daróci Lajosné Mártikának a tavalyi év terméséért!

img_20190104_163033.jpg

img_20190104_163012.jpg

img_20190104_163038.jpg

img_20190104_162947.jpg

img_20190104_163042.jpg

img_20190104_162915.jpg

img_20190104_163045.jpg

img_20190104_162819.jpg

img_20190104_163051.jpg

img_20190104_163214.jpg

img_20190104_163139.jpg

img_20190104_163111.jpg

 

Szólj hozzá!
2019. január 03. 09:02 - Dylan D. Tides

Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

"Ezt nem a törvény mondja, nem is a szentírás, hanem csak én, egy ember, egyetlen ember - véleményem tehát nem ér többet, mint a pápáé, de nem is ér kevesebbet."

 

 Meglepően kiváló humorral tálalt, zseniális korrajz és időtálló tarsadalomkritika.

Részletesebben (Wikipédia) a képre kattintva:

mark_twain-egy_jenki_arthur_kiraly_udvaraban-01-kicsi.jpg

Szólj hozzá!
2018. december 23. 08:35 - Dylan D. Tides

Pavilon

Botor lányom megkérdezte:
"Ő is ott lesz?" "Nem hiszem...
Vagy tán mégis... Nincsen messze,
s ha ma szívem nem viszem,
meglehet, hogy mindent vesztek,
s Ő csak áll majd - kék kabát...
Úgy tud fázni... Hogyha reszket,
ölelhetném még tovább..."
Meg se vártam, szól-e erre
- féltem kissé: lebeszél.
Kint a zsenge decemberre
reámordul már a szél,
de engem most hajt a lelkem,img_20181216_153555.jpg
kimelegszem, úgy repít!
Sietősen, reménytelten,
s bár a hó is elvakít,
hittől könnyes, boldog szemmel
köszöntöm, mi szembejön:
Ott, hol az a morcos ember
(nézd csak...megint nem köszön...)
járdát sóz, egy kis lakásban
ott él keresztanyukád.
Szemeidben, s annyi másban
hasonlítsz rá! A Dunát
el lehetett volna tömni,
annyi mindenről mesélt,
mégis jó volt hozzá jönni,
mosoly-hangja úgy zenélt.
Itt a kis bolt. Sorban állva
nevettük a helyzetet:
míg a többi reklamálva
számolta a perceket,
addig Mi csak csókot loptunk...img_20181216_150342.jpg
Nézd a zsemlyeszín kutyát!
Neki majdnem kaját dobtunk,
de féltük a ház urát...
Feljebb volt egy másik is még,
ott megálltunk (kis vigasz
a domb felén az a friss lég),
mindig várt a kis pimasz.
Ugyanúgy les most is Minket...
Eljössz néha, s titkolod
elveszejtett éveinket
előtte, vagy piszkolod
finom kezed, s megsimítod
mindig sáros oldalát,img_20181216_150535.jpg
s egyedül csak neki sírod
el magányod hold-dalát..?
Közel van már... itt a pad, hol
első plüssöd várt Reád
már attól a pillanattól,
hogy meglelted bánatát
elkísér a kicsi Sárga...
Végre itt a pavilon.
Toporgok csak Csodát várva,
s meg-megremeg papírom...
Hát...nem úgy lett most, mint régen...img_20181216_150652.jpg
Nem rezdül meg a bokor.
Nem tűnsz fel az ösvény-végen,
s csak a szívem zakatol,
nem a lépted drága hangját
hozza el a szürke szél,
csak Szerelmünk kis harangját
billenti meg, s nem remél
már tovább... A hazaútra
készülődöm csendesen.
Egy pillantás még a múltra,
s könnycseppjeim nyeldesem...
Ezreknek tán boldog emlék,
százaknak ma szép jelen,
néhány szívnek puszta kellék,
de nekem: az Életem...

 

 

img_20181216_150842.jpg

Címkék: vers Pavilon
Szólj hozzá!
2018. december 22. 18:33 - Dylan D. Tides

Csupaszívnek

(Hirth Éva emlékére)

Úgy volt, hogy még néhány sorban
széthordom, hogy létezel,
hogy e furcsa, bamba korban
hétről-hétre érkezel,
s szívből-szívtől kérdezel,
áldasz és nem mérgezel.

Úgy volt, hogy még lesz egy élet
megvitatni önmagunk,
s azt, hogy mily nagy az a lélek
melyben mi mind bent vagyunk,
s nem kell semmit mondanunk,
elfér minden dallamunk.

Úgy volt, hogy még játszunk párszor...
Úgy volt, hogy még nem szaladsz...
Úgy volt, hogy csak ülsz, vigyázol
rímeinkre, s itt maradsz
mindig... és ez nem panasz,
de erre nincs sebtapasz...

...ez a hír hát így igaz..?
Fent vár már az új tavasz...

 

48390491_2271942349743757_8969783131745812480_n.jpg

Szólj hozzá!
2018. december 18. 19:38 - Dylan D. Tides

Decemberi Érdi Irka címlap és (I)GAZSÁG - pályázat

Kedves Olvasóim!

 

Az idei év sem maradhat siker nélkül, legyen az az Érdi Irka decemberi számának címlapja...

 

screenshot_2018-12-18-19-09-12-524_cn_wps_moffice_eng.png

... az (I)GAZSÁG címmel kiírt pályázat arany minősítéssel járó kitüntető értékelése...

arany_v_dylan.jpg

 

... és az ezzel járó csodaszép díj,  Hangyássy Zsuzsa ecsete alól álmodva:

006.jpg

 

002.jpg

 

A győztes írásokat az alábbi két linken éritek el:
Értetlenül
A Kíváncsiak
Hálásan köszönöm a lehetőséget és a megtisztelő elbírálást!
Szólj hozzá!
2018. december 15. 16:59 - Dylan D. Tides

Soproni Advent

Első voltam tán, ki sapkát,
sálat kapott, s rém sietve
becsukta a rongyos naptárt,
s elindult a szép hidegbe.
Zsong a város. Zajlik még a
hétköznap is, ímmel-ámmal,
de már öltözik a céda,
nem elégszik jégvirággal,
neki több kell: fénylő láncok,
piros, zöld és arany fodrok.
A Fő téren vidám táncok,
 - örülnek az öreg szobrok -
kicsi vonat kattog egyre,
s nevetést hord körbe-körbe.
A komlószag tizenegyre
elillan és mélyre törve
új parfüm száll az utcákra,
tele ízzel, béke-hírrel,
ráül minden hazugságra,
s csak mosolyog, tiszta szívvel.
Nem is tudnék haragudni,
úgy dalol most, zenél bennem...
Kezeimet zsebre dugni
vágyom, s érzem: végigmennem
a vásáron újra, s újra
harangszóval tölti lelkem!
Nem gondolok semmi súlyra,
tán csak egy bánt: Énekeltem
én már egyszer kalács-liszttel,
telehintett csodaszépet...
Emlékszel még, mennyi hittel..?

Azóta is várlak Téged...
2014-12-13-soproni-advent-2.jpg
Szólj hozzá!
2018. december 09. 16:24 - Dylan D. Tides

Soproni Füzetek 2018

Immár 40., jubileumi évében köszönthetjük a Soproni Füzeteket!

Mindamellett, hogy az idei Adventi tárlat megnyitóján a soproni irodalmi élet olyan neveivel, mint Zentai László, Hegyi Ferenc, vagy Ifj. Dr. Sarkady Sándor volt alkalmam kezet szorítani, az a megtiszteltetés is ért, hogy "gyüttment" létemre már második alkalommal üdvözölhettem az írásaim ebben a neves kiadványban. Fantasztikus megnyitó, csodálatos tárlat, lenyűgöző művészi alkotások várják a látogatókat a soproni Festőteremben!
Köszönet a Szerkesztőknek, jövőre - remélem - ugyanitt találkozunk!

Végül beszéljenek a képek:

 

Szólj hozzá!
2018. december 09. 10:10 - Dylan D. Tides

Lilly dala

Csak az ég tudja, hogy a szél hova fúj.
Csak a szél tudja, van-e föld, hova bújj.21539.jpg
Csak a föld tudja, hova tart a világ,
leszel-é te virág,
csuda sárga virág.

Csak az éj tudja, hogy a csönd hova tér.
Csak a csönd tudja, van-e szív, hova fér.
Csak a szív tudja igazán, mi a bú,
hogy a könny-koszorú,
az örök koszorú...

... hogy a könny-koszorú,
az örök koszorú.

Szólj hozzá!
2018. december 05. 20:12 - Dylan D. Tides

Ajtó

Hátam az ajtónak döntve ücsörgök,
bentről a tévé moraja hív.
Tudom, hogy azt mondtam, még egyszer csörgök,
de ennyit nem bír már ez a szív.

Ahogy a kisgyermek az üres csizmát
leli meg Mikulás reggelén,
úgy súgom emléked után, hogy "Viszlát!",
s eltűnsz a nagyvilág túlfelén.

Elhittem megint, hogy bekopogsz végül,
s azt mondod: "Késtem, de itt vagyok...
Bolond egy vihar volt, ajkam is kékül.
Engedj be, kérlek, vagy megfagyok..."

Elhittem azt is, hogy karomba hullasz,
átsírunk több ezer új hetet,
de aztán feledjük azt, ami fullaszt,
rám találsz, s szemed majd úgy nevet...

Elhittem: nem bírod... Úgy, ahogy én sem.
Egyszercsak betoppansz, s ébredek...
Rájövök: álom volt! Nem mentél mégsem!

...de látod... megint csak tévedek...

Hátam az ajtónak döntve ücsörgök...
Valami fájdalom aludni hív.
Tudom, hogy azt mondtam, még egyszer csörgök,
de ennyit nem bír már ez a szív...

Kialszik ő is, s mint csalódott gyermek,
nem hisz már többé, nincs kegyelem.
Cukorka-álmok? Örökké-tervek?
Nincs Mikulás és... nincs Szerelem...

en_vagyok2.jpg

Címkék: vers Ajtó
Szólj hozzá!
Megkötözött szavak