Megkötözött szavak

2018. június 09. 22:14 - Dylan D. Tides

10. Jubileumi amatőr versíró verseny

Egy újabb meglepő, és megtisztelő hír, hogy az alábbi pályázatra beküldött, "Levél" című írásom holtversenyben első helyen végzett :)  

 

JUBILEUMI AMATŐR VERSÍRÓ VERSENY

A 10.”Nyitott Kapu” Jubileumi Közösségi Nap keretében
a KertÉsz Civil Közösség 
és az 50. évfordulóját ünneplő 
Csorba Győző Könyvtár Kertvárosi Fiókkönyvtár

idén is várja a tollforgató, rímfaragó kedvű jelentkezőket. hogy alkotásukat bemutassák. Személyenként legfeljebb két verssel lehet pályázni.
5 megadott szó - DERŰ – EMLÉKEK – KÖZÖSEN – MEGÚJULÁS - ÜNNEP
felhasználásával várjuk a verseket
legfeljebb 20 sor terjedelemben.

Beküldés nyitottkapukpecs@gmail.com email címre, vagy személyesen leadható a
Csorba Győző Könyvtár Kertvárosi Fiókkönyvtárában (7632 Pécs Honvéd tér 1)
a könyvtár nyitvatartási idejében,
név és elérhetőség (e-mail cím) feltüntetésével.
A versek beérkezési határideje 2018. június 8-án 18 óra. 
9-én 15-órkor kezdődő programban felolvasásra kerülnek az elmúlt 10 év győztes versei, és lehetőség lesz a beküldött vers személyes felolvasására is. Ezt követi az eredményhirdetés a Honvéd téri könyvtárban. 
A díjak átadására 10-én vasárnap 15 órakor kerül sor a Honvéd téri nagy színpadon, ahol elhangzik az idei győztes vers.
A beérkezett műveket szakmai zsűri értékeli.
Minden résztvevő munkáját oklevéllel ismerjük el.
.
Mindenkinek örömteli alkotómunkát kíván 
a szervező Kertész Csapat

32235647_2218043684877418_1581805887834554368_n.jpg

 

Köszönöm a zsűrinek az elismerést, további eredményes, szép munkát kívánokm a szervezőknek!
(A pályamű itt olvasható)
Címkék: hírek verseny
Szólj hozzá!
2018. június 09. 07:43 - Dylan D. Tides

Határidő: 2018.11.15.

A Cédrus Művészeti Alapítvány (Budapest) nyílt pályázatot hirdet és közlési lehetőséget biztosít elsősorban szépirodalmi alkotások (versek, elbeszélések, kisregények, drámák, mesék, esszék, tanulmányok, kritikák, interjúk, naplók, vallomások, dokumentum-összeállítások stb.) létrehozására, idegen nyelvből fordítására vagy hozzájuk kapcsolódó kutatómunkára. Beküldeni szöveggel párosított grafikai és fotómunkákat is lehet. Könyvtervvel, regénykézirattal csak kötettelen szerzőktől fogadunk el pályamunkát.

 

A részletekért kattints a képre:

cedrus-500x350_1.png

Szólj hozzá!
2018. április 01. 19:54 - Dylan D. Tides

Könyvespolcaim

old-books-on-a-bookshelf.jpgSokan vannak. Ülnek sorban.
Időm híján porosan.
Némelyikük izzó borban,
mások csendben, szorosan.
Kis polcaim hajladoznak,
emlék csak a szürke fal.
Reám várnak, hogy lapozzak,
s szökhessen egy fürge dal.
 
Ady szinte mint a lelkem.1272967839_adymirebor_368x368.jpg
Benne én és bennem ő.
Szerelmében semmi kellem,
s mellettem se lenne nő
senki, csak ha szíve vágya
egoista rothadás,
vagy ha bármi démon árnya,
hisz halála: tollvonás.
 
kosztolanyi.jpgEgyszer vágyom Kosztolányit,
máskor kábít, s eldobom.
Azt, hogy ajtót épp hová nyit,
legritkábban tudhatom.
Önfeledten játszik néha,
majd békát öl, lelke sincs.
Kutyát sirat, ha az néma,
aztán gyász, halál, bilincs.
 
Attilát én mindig őrzöm.attila1.jpg
Léte, holta gyermeki.
Verseiben elidőzöm,
s hallom, ahogy kell neki
az, mi nékem: nemvolt-apa,
s anyja is, az áruló...
Mindkettőnknek kevés szava.
Tintánk is halványuló.
 
vf_37_578l.jpgAranynak minden meséje
úgy ragad föl, s messze el!
Elmémnek egy csepp esélye
sincsen, hogyha énekel.
Hőseimnek üknagyapja:
Jacques, s a bohóc tőle él.
Ha megbotlott - s ő is hagyja -
Múzsám néha tőle kér.
Sokan vannak. Várnak, kérnek.eyeglasses-698672_640_1.jpg
Kacsintok egy biztatót
az elcsukló lámpafénynek,
s keresek pár tiszta szót.
Hanyatt dőlök, mélyre szívom
azt a régi illatot,
s elmerülve létre hívom
azt, mi egyszer itt hagyott.
 
137422_image_10012372_16-9.jpg(Közben szobám másik falán
Karinthy ír lajstromot,
úgy tud csípni, mint a csalán,
reá nem lelsz flastromot...
Számba veszi, hányan vannak
kit még gúnyra nem cserélt,
s vitriol a jussa annak,
kinél tolla célba ért.)
Szólj hozzá!
2018. március 25. 13:56 - Dylan D. Tides

Definíciók

Hogy hiányzom, azt jelentse: kiürült a világod.
Olyan lettél, mint egy kis zsák, mit az egér kirágott.
 
Az, hogy szeretsz, azt jelentse: perced, órád nem ragyog,
csak ha éjjel hátad ívén lágy takaród én vagyok.
 
Az, hogy vársz, az azt jelentse: felhőfodron szállva futsz,
s csiklandoz a halk remény, hisz mindjárt karjaimba jutsz.
 
Az, hogy hű vagy, azt jelentse: vakon bízol, s bízhatok,
szúrhat bár a borostám, vagy akár meg is hízhatok...
 
Az, hogy kellek, azt jelentse: száraz ajkad csókra vár,
s elpusztulsz, ha nem omlik le minden sosemvolt határ.
 
Egyszóval: hogy egyek vagyunk, annyit érjen csak Neked,
amennyit az én szívemben... Hadd legyek az Életed!
1_2.jpg
Címkék: vers Definíciók
Szólj hozzá!
2018. március 11. 15:44 - Dylan D. Tides

A szobor

Ötszáz éve, tölgyfa-árnyban,
erdőmélyi nagy magányban
ácsorgott egy mindig komor,
mohafödte Krisztus-szobor.

Ködbe bélelt, zord időben,
lyukakból varrt foltcipőben,
kökénybokor után járva
talált rá a félig-árva.

Elébe állt, s mintha lopna,
márványujját kézbe fogta,
s kútmély szemét ráemelve
gyermek-ajka ezt lehelte:

"Uram, tudom, meg se látsz tán,belso_gyermek_felnott_archetipus_onismeret_lelki_fejlodes_konyvjohn_bradshaw_vissza_onmagunkhoz-a-bennunk-elo-gyermek-felfedezese-2015-uj_vilagtudat.jpg
hiszen imát küldtem százszám,
de valahogy elkerültek,
másoké közt elmerültek.

Harmadmagam fekszem éjjel,
s álmom halk nesz tépi széjjel.
Nem a gyöngytyúk csipogása...
Édesanyám zokogása.

Testvéreim kicsi szíve
nem hallja még, könnye színe
nem töri át úgy a csendet,
de a lelkem vele szenved.

Én emlékszem még apánkra.
Mosolygott a kályha-lángra,
régi bicska ült övében,
szénaillat szállt ölében.

Hajnal vitte, alkony hozta.
Orra pillám csiklandozta,
minden este. Csak én tudtam,
hogy rá vártam, s nem aludtam.

Csak füleltem, hogy nyikordul,
friss olajért hogyan koldul
utcaajtónk öreg sarka,
koppan-e a csizma talpa.

Aztán egy nap nem jött többet.
Alakja víz, hangja köd lett.
Édesanyám önnön árnya...
Hadd legyek hát jó leánya!

Hogyha ráérsz, segíts rajta!
Olyan gyenge, s fáradt karja...
Simítsd könnyét gyöngycseppekké,
sóhajtását emlékekké!"

A szobor a lányra nézett,
lehullt róla az enyészet,
s dér-ropogva, fagy-recsegve,
talapzatát elfeledve,
elindult a gyermek mellett,
amerre a bánat sejlett...

jezus-szobor-1-288a222dc2.jpg

 

Címkék: vers A szobor
Szólj hozzá!
2018. február 17. 09:06 - Dylan D. Tides

Hogyha szeretsz...

… ne keresgélj, s ne szakíts le semmi fénylő csillagot,
elég, hogyha megérzed a fáradt magány-illatot,
észreveszed lógó orrom, ahogyan a porban ül,
sóhajaim foszlott szárnyán, ahogyan a szív repül.

Hogyha szeretsz, kérlek, vigyázd mindazt, ami lettem én
Temiattad boldogságunk tűzben edzett elején,
s ha szememben már csak kevés, ködös-fakó hit ragyog,
cirógasd meg könnyes lelkem, súgd meg neki: "Itt vagyok!"
000029_magany.jpg
Szólj hozzá!
2018. január 03. 18:17 - Dylan D. Tides

Krónikás

„S ekkor Ő, fény-lován, árvízként zuhanva
hasított az égből a végső futamra!
Sebet már nem szerzett, égetett pallosa,
tisztított, s pusztított száz jóslat harcosa!”
 
Megkérdem: „Jó lesz így?” Soraim fürkészi.
Borúsan rábólint, buszjegyét gyűrkészi.
Lemondón int: „Tovább!”, s leül a padomra,
hajából kétezer év porlik karomra.
 
„Nem fénylett már tovább sem hold, sem napsütés!kronikas.jpg
Elnémult minden száj, nem volt több zendülés!
Az Ember Fiára új szemek tapadtak,
templomok falai sírtak fel, s hasadtak!”
 
Felnéztem. Hátában szomorú görbeség.
Tudtam, hogy szólnom most iszonyú dőreség,
de a toll nem tudott már tovább hazudni…
„Mondd csak, jó Krisztusom, hogy fogsz így aludni?
Hiába jöttél, hisz láthatod. Ítélet
nem kell már a földre, másfajta hité lett.
Nem kér már megváltást, országod feledte,
gyalázat vihara táncol már felette.
Szentjeink eltűntek, sírjuk is múlté lett.
Nevük se maradt meg, hiába hullt élet
mindahány áldozat. Harsonád zajára
nincs válasz sehonnan. Mily szégyen Atyádra...!
Mondd hát el, miért kell leírnom jöttödet?
Nincs aki olvassa. Nincs aki még követ.
Miért kell krónikás? Látni még pár lapon
a hitet ragyogni aranyló szárnyakon?
 
Most inkább sétálj el. Magam is azt teszem,
s hitesd el Magaddal: „Írva volt, úgy leszen!”
Címkék: vers Krónikás
Szólj hozzá!
Megkötözött szavak