Megkötözött szavak

2022. november 09. 12:04 - Dylan D. Tides

Tündérmese

Ebéd szagú városunkat hátunk mögött hagyva,
becsaptuk a dolgos hetet egy fél vasárnapra.
Hónom alatt két szerelmes, pillangónyi élet...
Tíz éve is van, hogy együtt kerestük a rétet.
Aprók voltak még, de lábuk nyűhetetlen izmát,
követni se bírtam. Volt hogy két pár sáros csizmát
láttam csak a fejem fölött, úgy elhagytak szépen.
Kinevettek, ahogy nyögtem, pedig egykor régen
úgy másztam a hegyoldalra, pulzusom se nőtt meg...
Tölgyek törzsén piciny pókok harmatfogót szőttek,
és hogy orvul szusszanhassak, ebben gyönyörködtem,
amikor kis sikkantással megálltak előttem.
Szöszke lányom egy odvas fa tönkjét mutogatta.
Kérdésemre csak tátogta: „Tündér van alatta!”
Tiszta hitén elolvadtam. Oly komolyan nézett,
s oly izgalom ült szemében! Csúnyán megigézett,
s tudtam azt, hogy lehajolva nem láthatok semmit,
mégis térdre ereszkedtem, megérdemelt ennyit.
Falevelek kis halomban, semmi nyoma vésznek,
úgy gondoltam, egér rakott a kis lyukba fészket,
és fennhangon csodálkozva beszálltam a meccsbe:
"Tényleg ott van!" Reám nézett, lesújtóan kezdte:
"Egy: a tündért nem láthatja semmiféle felnőtt...
Csak gyerekszem oldja fel a titkos varázsfelhőt,
ami mindig átöleli, s megvédi a testét.
Kettő: még ha láthatnád is, hiába keresnéd.
Nincsen itthon, egyértelmű. Bevetve az ágya.
Örül, hogyha hazapottyan késő éjféltájba',
annyi dolog szakad rá a langy tavaszi széllel...
Van otthon egy csomó könyvünk megannyi mesével,
nekiállhatsz tanulgatni, amíg leckét írok..."
Szégyenkeztem, s megfogadtam: amennyit csak bírok,
megtudok a tündérekről, s visszajövünk hárman,
ha a tavasz már kibomlott, s felolvadt a nyárban.
Tíz éve már, én biz' tündért azóta se láttam.
De egy május-éjjel ott lelt szobám ablakában,
Gondjaim közt eltévedve bámultam a tájat,
s olyat láttam, hogy utána kétszer mértem lázat...
Szikra-szárnyon kelt szivárvány színezte a fákat.
komment
2022. november 09. 11:41 - Dylan D. Tides

Nyarunk

Dylan D. Tides

Nyarunk

Olajosan izzó sínszag a nyár most,
nyögve síró pórusaink öntik el a várost.
Kezed is csak néha kúszik kezembe,
kellemetlen a közelség. Más jut az eszembe.
Valaki, egy régi, illatos nyárból,
néhány régi fénykép, egy kis balatoni mámor,
amikor a hőség olaj volt a tűzre,
s félmosollyal gondolok a Reánk borult fűzre,
ami akkor rejtett, s majd' Velünk égett...

Elpöccintem az emléket, s kézen foglak Téged.
Meglepődsz a csóktól. "Szeretlek!" - súgom.
Izzadtan is finom tested még közelebb húzom,
Leírom a percet, hátha elillan.

A vibráló aszfaltcsíkon kis délibáb villan.

Címkék: vers Nyarunk
komment
2022. november 09. 11:37 - Dylan D. Tides

"Sic itur ad astra"

Színes-szárnyas álmot láttam:
mosolyogva égbe szálltam.

Lóghat rongyunk cafatokban,
lehet minden darabokban;
leköphetnek reggel, este,
sárban morzsákat keresve;
alhatunk bár töltés mellett,
ahol csak a hit ölel meg;
alázzuk bár földig magunk,
lesz egy végső, csodás dalunk:

Így megyünk a csillagokba!
Mindent, MINDENT túlragyogva!
Minden színnél színesebben,
minden szépnél mívesebben!
Minden zajnál hangosabban,
minden úrnál rangosabban!
S ha már könnyünk égbe térhet,
ellopjuk az égi kéket,
összetörjük boldogságát
és a Világ rondaságát
telehintjük szilánkokkal,
mennyei kék virágokkal!

Színes-szárnyas álmot láttam:
Mindenkiben megtaláltam.

komment
2022. november 09. 11:32 - Dylan D. Tides

A kiegyensúlyozott étkezés fontosságáról

- ott állok
az azóta felgyűlt
rengeteg emlék miatt
már teljesen felismerhetetlenre mosódott
gyerekarc között,
kántálom, hogy
"öltozzetekújruhaba anyáknapjahajnalára",
miközben a szokásos, tavaszi
körfertőzések egyike miatt
folyik a taknyom;
szorongatom a
megkínzott,
inkább letört,
napon hagyott,
fonnyadtra aszott
szőlőfürtre,
mintsem orgonára hasonlító,
de utolsó illatfecnijeivel
még érzéketlen orromba
kapaszkodni próbáló
szánalmat a kezemben,
várom
a gyilkos mosollyal
minket pásztázó
óvónéni jelét,
hogy szaladhassak
Hozzád,
ölelés legyen,
könny legyen,
fénykép legyen,
FÉNYKÉP legyen,
mert az
talán
megállít
egy olyan pillanatot,
amiben
nem ütsz,
nem utálsz,
nem gyűlölöd, hogy
megszültél -

Azt hittem,
téged láttalak
tegnap, futás közben
a Tisza-gátról.
Soha többé
nem zabálok
ennyi pizzát,
mint a verseny után.
Nem akarom
a kaja-láztól
azt álmodni
újra,
hogy Anya is tudsz lenni.

komment
2022. november 09. 11:29 - Dylan D. Tides

A per

"Igen tisztelt eszküdtek, itt tévedész lessz, kérem...
Ahogy aszt már kifejtette hírnevesz ügyvédem,
szemmiféle bűntény ténye nem áll itt fenn! Tényleg!
Öt perc alatt elmeszélem, hogy történt a lényeg.

Szó szem eszett támadásszról! Feküdtem a fűben
(egy kisz mongúsz részeszített finom pedikűrben,
megmondaná Ő issz, ha még élne... vagyissz... hogyha
nem költöszött volna délre...), no, rövidre fogva:
a néhai nyúl barátom (isszten nyugossztalja!),
akkor nyargalt éppen arra, szeleburdi fajta,
ész emiatt meg isz botlott levetett cipőmben.
Márisz koppant kisz feje egy ott heverő kőben...
(Apró résszlet: holt időben kötögetek olykor,
félbehagyott szapka hevert - mily fintor a szorsztól! -
ugyanaszon kő mellett, így asz a két nyom nyilván
nyulunk nyakán cak a tűktől lehet... Tissztelt bírám!
Mosszt, hogy szépen tissztásztunk isz minden balga vádat,
távossznék már, hisz az edzőm iszgatottan várhat,
futóverszeny lessz ma eszte, dobogóért hajtok...
Asz eszküdtek pultja előtt mégegyszer meghajlok,
sz eszt már nekik, cakisz nekik, szinte szúgva mondom:
Tiszenkét pár kötőtűm isz szimán akad otthon...

komment
2022. november 09. 11:25 - Dylan D. Tides

A végén

Az utolsó ima akkor hullt a földre,
amikor a templom találattól dőlt le.
Száz pár összekulcsolt, reménykedő kézből
egy sem maradt épen, s többé már nem néz föl
senki sem a falu háborgó egére,
s nem emlékszik senki az Isten nevére.

Az utolsó ima nem volt már valódi.
Már csak kötelesség, csak hagyták halódni
a békével együtt a hitet, s az embert,
de a templomajtón kiosonni nem mert
mégse senki, mert hát... Hova is ment volna?
Nincs már, ami szívre szívvel válaszolna.

Az utolsó imát olyan csend kísérte,
amekkora súllyal a Teremtő vétke
nyomja ősidőktől ezt a szegény Földet.
Sorsszerű volt: ha az ember bátran öldökölhet,
el is pusztít bármit, önmagát is végül.
S hogyha végre nincsen, minden újraszépül.

Az utolsó imát, ne felejtsd el, Isten!
Tanulj a hibádból, s ha kivirult minden,
ne teremts majd többé ilyen veszedelmet!
Reméld, hogy egyszer az összes seb beheged,
s eltemet a bolygó minden csúf emléket...
... s imádkozz, hogy egyszer megbocsásson Néked...

komment
2022. november 09. 11:05 - Dylan D. Tides

Facebook-embereknek

Ti, akik a józan észt újra leköptétek,
s büszkén nézitek arcán lecsorgó nyálatok;
Ti, akik eldöntitek, mi helyes, s mi vétek,
csak egy szalagcím kell és szilárd a vádatok;

Ti, akik csak divatból gyűlöltök, s szerettek,
s a leghangosabb kolomp terel jobbra, balra;
Ti, kik a logikára ugattok, nevettek,
s ellenséget kerestek görcsösen akarva!

Ti lesztek, kik (ha végre) kiléptek az ajtón,
s felfogjátok a VALÓSÁG haláltusáját,
földre rogytok sírástól, döbbenettől sajgón,
s Ti lesztek, kiknek többé hang nem hagyja száját...

... s értetlenül bámuljátok a benyújtott számlát.

komment
2022. február 23. 10:10 - Dylan D. Tides

A HETES

Mit bánja Ő a jó időt, ha tavaszt akar, majd nyit ablakot!
Ő ma a HETES, így, nagy betűkkel,
imádja ezt a napot!
Csúnyácska srác, sok pattanás törte az összképet orra körül,
s hasa tán kisebb már fél centivel,
az Anyja még nem örül...
Kancsalságáról nem tehet, örökül hagyta az apai ág.
Kicsikét büdös, de kamasz fiú,
s borzasztó csámcsogva rág.
X-lába is van, nem vitás, s hogyha zavarba jön, gyakran dadog.
Korpás hajára sem lehet hiú,
s bőre is zsírtól ragyog...

...de ha ma ránézel, bizony, jóképűnek látnád, hidd el, komám!
Úgy töröl táblát, mint még senki más,
s derűs ránc ül homlokán!
Vigyorgón, méla-boldogan, bámulja Katit, ki kaktuszt locsol,
a kislány arca egy szív-olvadás,
lófarka napfénycsokor...

(Tavaly még rendesen utált muszájból bent lenni órák között,
de volt a névsorban egy változás:
Karcsika elköltözött....)

komment
2022. február 23. 10:09 - Dylan D. Tides

Január 22.

Aki fejét írni adta, ellenségét meg is lelte.
A lüktető, vádló kurzor, vagy az üres papír lelke
sosem ismer kíméletet. Tépked, kínoz, míg meg nem fúlsz,
vagy míg el nem kap a sodrás, és boldogan bele nem hullsz.

Ami ennél jobban gyötör, már csak az, ha van mit írnod,
és ömlene szakadatlan, elkezdeni mégsem bírod,
hiszen őszintének lenni ma már szinte öngyilkosság,
s rettegsz, hogy a soraidat (gyermekedet!) eltapossák.


Pedig MA fáj. Fáj annyira, hogy akkor is jönni hagyjam,
Így oly soká,  nagyon soká, s nagyon eltemetve hagytam...

Lassacskán már kétszáz éve balsorsán sír minden magyar.
A hőseink rég kihaltak. Emlékünkben néhol fanyar,
máskor dicső ízben ázik nevük (ahogy épp tanítják...);
s mikor ki van épp a trónon, az szabja meg, hogyan írják
(vagy hogy éppen hogyan törlik) a legnagyobb írók nevét.
Hová tette el a nemzet félelmetes, harcos hevét?
Egykor aki alkotott, az bármit használt (írótollát,
tust, ecsetet, zongoráját, vagy akár csak puszta torkát),
a legapróbb rezdülését is követte az országnak,
nem elbújt, vagy örömködöt az elé szórt díj-morzsáknak,
a Magyar Szív írt betűje, hangjegye és színe volt Ő!
Kiket nevel, s mire tanít manapság a Kárpát-bölcső..?
Ki a példa, s mire példa? Aki mozdul, már csak hajlik,
szolga módra, csak derékban. Aki érti, hogy mi zajlik,
vagy a zsebét tömi tele, vagy túl gyáva odaállni.
De ne féljünk, van egy új faj, aki nem rest kiabálni,
acsarkodva köpköd tele online mindent, s mindenhez ért..!
"Cirkusz már van"... Sorba sem kell állnotok az ingyen jegyért.

Ma nagyon fáj. Ma még jobban. Tudom, szavam nem ér semmit,
s elég lenne emlékeznem a négy fal közt egy-két cseppnyit.
Üvöltve és némán sírva sem találok értő fülre,
visszaküldöm viharomat, ahonnan jött: legbelülre.

(Te meg, Hazám... Ha Neked jó, maradj csak így... Mindent tűrve...)

komment
2022. február 23. 10:06 - Dylan D. Tides

Csiga-sztori

Julcsiga és Karcsiga a kertben lófrált kedden.
Nem volt az ügy veszélytelen, tudták mind a ketten,
mert a Gazda bármely percben csizmát húzhat éppen,
s röptette már keresztül a szomszéd kerítésen
mindkettejüket egy nyáron, nem árt ezt is tudni...
(Karcsigának három hét volt akkor visszajutni...).
Óvatosan mozogtak hát a reggeli zajban
(piszkosszürke házuk néha összekoccant halkan).

Karcsiga egy tormalevél harmatízű csücskén
állt meg végül, s körbenézve mutatta meg büszkén,
mennyi-mennyi finomság vár idén Julcsigára.
"Bodri háza mögött lesz majd pár tő édes málna;
a szamóca ágas-bogas, kúszó palántája
ott, a régi talicskában tavaly óta várja
hogy megkóstold mennyből hullott, olvadó csodáját
(csak ne dugja Békati majd oda a pofáját);
szőlő az csak később lesz, de olyan jól lett metszve,
mindenkinek juthat bőven, akárki is kezdje.
S ha a túl sok nyalánkságot megunta a gyomrod,
bal szem felől az, amivel megoldod a gondod:
Kígyózik ott uborka és cukkini is zsengén,
de bevallom, nem e kettő az igazi gyengém.
A Gazda a paradicsom nagymestere, hidd el...
Szerintem a napfény izét keveri be hittel,
szeretettel, kristálytiszta, langyos esővízzel!
Úgy érzi a csiga fia, ha belőle ízlel,
mintha futni tudna tőle, körbe a világon!
Node... Megérted majd Te is, hogy miért imádom.

Míg a páros dőzsölését tervezgette csendben,
két aprócska gumicsizma jelent meg a kertben,
bennük meg a Gazda Lánya, a négy éves Fanni.
Gondolhatnád: szerelmetes csigáinknak annyi,
de nem így lett. A leányka nagy-nagy örömében,
vigyázva, hogy ne roppanjanak meg tenyerében,
szaladt velük be a házba, s Anyjának mutatta:
"Ezeket is fessük még meg! Olyan jól mutatna!"
A Gazdasszony szemöldökét kicsikét felhúzta.
"Kavicsokról volt a szó..." De Fanni egyre nyúzta:
"Nézd csak, milyen szürke, milyen... semmilyen a házuk!
Örülnek majd, ha egy kicsit szebbre cicomázzuk!
Neki, mondjuk, piros legyen!" - alkudozott esdve
"Úgyis épp a paradicsom palántákat leste..."

Így lehet, hogy van egy kert, hol egy bizonyos keddtől,
két kis csiga különb lett az összes többiektől.
Az egyiknek tiri-tarka, csillámos a háza,
a másiknak napcsók-piros szépség lett a máza.
S így lehet, hogy elbújni bár többé sosem tudnak,
mégis minden más csigánál több falathoz jutnak,
hisz a Gazda mikor őket csínytevésen kapja,
csak megfogja, s mosolyogva kicsit arrébb rakja...

komment
Megkötözött szavak
süti beállítások módosítása