Azt olvastam: „Mosolyodba csomagold be bánatod!” Összeszedtem mindent tehát, mit szerelmed rám hagyott. Celluxom is van, meg ollóm, bele mégsem foghatok: Azt nem írták, mosolymintás papírt hozzá hol kapok... Ó, mennyivel könnyebb volna, ha az idő kerekén, tekerhetnék, s az utolsó tavaszunk…