Szürke akácfa egyre odázza, féli az őszt, a halálmadarat; zörren a lombja, vén szíve ontja zsenge szonettben a volt nyarakat. Sárrögös úton, a korhadó múlton férfiszív vágtat az éveken át, hívja a jussa, a régi falucska, Hold anyó várja, s ezüst szerenád...