Van az a nap, amelynek már a reggelén eldől, hogy semmi nem fog összejönni. A kávézacc melléugrik a kukának, a bútorok sarkai mágnesként vonzzák a csípőt/térdet/kislábujjat, a gomb leszakad, a kulcs beletörik, a pénztárca otthon marad… Egyszóval… Nem érdemes nekiindulni a világnak. Be kell zárni az…

  –  Uramisten, Robert! Jól van? Jesszus, hisz maga úgy néz ki, mint aki mindjárt elájul! – ugrott le Enid Csinos hátáról, őszinte aggodalommal az arcán. Megkerülte a régi kerítés maradványait, egy apró pillantással felmérte, hogy Tom hallótávolságon belül tartózkodik-e, majd apró, megnyugtató…

 - Bob..! Ébren vagy, Bob? Ébren voltam. Nem nagyon volt választásom, Tom olyan finoman próbált belém életet rázogatni, hogy azt szeizmográffal is mérni lehetett volna. - Tom… még sötét van… Valami baj van? – kérdeztem olyan rekedt hangon, hogy magam is meglepődtem rajta. - Tudom… Nincsen, csak…csak…

 Enid halk, mesélő hangja egyáltalán nem illett a kiürült istállóhoz. Mintha valaki egy McDonalds-ban kezdene el Poe-verseket szavalni. Idegen volt és kész. Az ő szavai (mondanivalójának komorsága ellenére is) vibráltak az élettől, a szeme úgy törte meg a beszűrődő fényt, hogy színe már nem, csak…

  Hiába a zötykölődés a keréknyomokkal barázdált úton, az a hat kíváncsi szempár eszméletlen kitartással bámult rám, annyira, hogy az már szinte zavarba hozott. Talán gyerekkoromban ültem utoljára ennyi gyermek között, tehát nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel. Néha a visszapillantó tükör…

 A lengedező reggeli szellőtől szüntelenül sustorgó-fecsegő nyárfaívvel szegett kanyar árokpartjára telepedtem, hátamat az egyik fatörzsnek döntöttem, s úgy vártam az utánfutót.  Először nem volt semmi nosztalgia abban, hogy épp ott várakoztam. Egész egyszerűen az volt a legideálisabb hely a…

 Azelőtt sosem láttam Tomot sörösdobozzal a kezében. Lilly mesélte, hogy fiatalabb korában megérte a pénzét, de mire én találkoztam vele, már csak egy nagyra nőtt, békés óriás volt, annyi gondoskodással a szemében, amennyi tíz gyermeknek is elég lenne. Lillynek azonban nem kellett osztozkodnia.…

 - Gyere csak, ne félj! Simogasd meg! Mióta megtudta, hogy még sosem értem lóhoz, teljesen bezsongott. Neki a lovai jelentették az életet, tehát mindenképp közel szeretett volna látni engem is hozzájuk. - Nem értem, miért kellene félnem… Ezek vérlovak, vagy mi? – kérdeztem mosolyogva, remélve, hogy…

Csinos teljesen meg volt ütközve. A LÁNY olyan dühvel dobta le magát a hátáról, hogy lovaglócsizmája nyomán messzire fröccsenő sársugarak rajzoltak félkört az alkonyi karám csillogó, eső utáni talaján. Néhány hónapja mintha valami nem lenne rendben. Alig tíz perce vezette ki a bokszból, s most mégis…