Nyomott hősök, ébredező buszlakók,
kopott törzsű, szürke villanyoszlopok.
Ismerősök mind az aszfalt-buktatók,
Rám köszönnek - mégsem olyan rossz dolog...
Ébredezve hazagondol még az agy,
felidéz pár búcsúszagú részletet;
jégvirággal melegíti át a fagy
ablakán a koffein-vitézeket.
Libasorban menetel a hangya-nép,
meccseredmény, tegnap esti pletyka száll,
kis családom mosolyogva színre lép,
síp fütyül, a legjobb műszak készen áll…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Komár Ella 2019.10.07. 07:33:04