Karcol a szél ma a Nyúl-szigeten, márkéri a nyakra a sál melegét.Lomha a séta, csak őszi tetem. Kár.Nyomja a sírba a bús remetét. Hívja a lelke a hajnali csendet- ujja ma így ír dallamokat.Reggel a gyermeki múltba merenghet,pergeti szíve a volt-lapokat… Boldogan ül be az iskolapadba,vágyja a szót,…