Elsurranni, hogyha hagyják.El a Minden torka mellett.Sugaramat csak elcsalnák.Más nem maradt, pont a lelketengedném a kiszínezett,talmi vágynak martalékul?!Ellöktem már annyi kezet...Nem akarom!! Ha Beléd hull,nem marad, mi mentne Téged!Azt sebezzem, kiknek több jár?!Hadd hagyjak csak nyomnyi…

Fedél alatt,mint egy falatkinti meleg.Fagyban. Veled.Nem tudhatom,priccs, vagy peronágyad-e ma.Van-e ima..?Piszkos kezedmindent leszed.Mindent rólam!Az én tollam,mint a Tied.Enyém? Tiéd?Szavak Neked.Szívek Veled.Volt, ami volt.Fény még a Hold!

 - Hallom-hallom, annyira azért nem kell zörögni! – dünnyögte mosolyogva a tejködben csak tompán szűrődő kalapálás irányába. – Dolgozz csak!  Két csapdája még hátra volt, de már azon gondolkodott, hogy hagyja a fenébe őket. Ha fogtak is valamit, ebben a hidegben úgyse lesz baja holnapig se a nyúl-,…

Asztalomon ugyanaz a koszorú, mint mindig,de nem vonz a csupaszsága. Lehet, hogy egy szintigvörösboros kábulatba kellene ma esnem.Eltompulna kissé az, hogy magányos az estem.Nélküled én azt se látom, hogyan kezdhetném el.Tudom, apró szemeiddel szakértően nézel,akárhol is legyél, most is, de hiányzik…