Hangjából, mint a nyár, megszökött a tónus...Épített romokra,vágyódott lobogva,hatott a bolondra,reám, a konokra,óvóhely volt szíve, szerető patrónus... Megpuhult orcáján több redő, mint pórus.Görnyedve, csoszogva,halványan dohog ma;már nem fut dologra,nem bújik titokba,elszürkült írisszel matató…