Értetlenül
(Czákler Gábor emlékére)
Ez nem te vagy. Jól emlékszem:hangod mély és nyugtató.Most csak állunk, könnyre készen,s nem szól szádról semmi szó... Ez nem te vagy. Szemeidbenmindig volt egy félmosoly.Most csak sírunk. Kezeinkbengyűrt emlékek, s füstgomoly... Ez nem te vagy! Szinte félünk...Elnyomja a gyász a zajt.Szíveinkkel bús-zenélünk,elfedve a gép-robajt... Ez nem te vagy... Volt még álmod,s most ki tudja, merre mész..?Nem lehetett volna várnod..?Búcsúszókat nem találok...Keresgélem a világot,amelyikben újra élsz...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.