Botor lányom megkérdezte: "Ő is ott lesz?" "Nem hiszem... Vagy tán mégis... Nincsen messze, s ha ma szívem nem viszem, meglehet, hogy mindent vesztek, s Ő csak áll majd - kék kabát... Úgy tud fázni... Hogyha reszket, ölelhetném még tovább..." Meg se vártam, szól-e erre - féltem kissé: lebeszél. Kint…