Egyik zsebből cigi, gyújtó, sarokba gyűlt zsebpiszok,a másikból két szem rágó (frissen mosva, gyors szitok),kulcscsomó a harmadikból, negyedikből blokk repül,a telefon viszont sehol. Már-már meg is penderül,de végül csak gondol egyet (pár perc úgyis csak a bolt),nem megy vissza, ma délelőtt már…

Elsurranni, hogyha hagyják.El a Minden torka mellett.Sugaramat csak elcsalnák.Más nem maradt, pont a lelketengedném a kiszínezett,talmi vágynak martalékul?!Ellöktem már annyi kezet...Nem akarom!! Ha Beléd hull,nem marad, mi mentne Téged!Azt sebezzem, kiknek több jár?!Hadd hagyjak csak nyomnyi…

Fedél alatt,mint egy falatkinti meleg.Fagyban. Veled.Nem tudhatom,priccs, vagy peronágyad-e ma.Van-e ima..?Piszkos kezedmindent leszed.Mindent rólam!Az én tollam,mint a Tied.Enyém? Tiéd?Szavak Neked.Szívek Veled.Volt, ami volt.Fény még a Hold!

Asztalomon ugyanaz a koszorú, mint mindig,de nem vonz a csupaszsága. Lehet, hogy egy szintigvörösboros kábulatba kellene ma esnem.Eltompulna kissé az, hogy magányos az estem.Nélküled én azt se látom, hogyan kezdhetném el.Tudom, apró szemeiddel szakértően nézel,akárhol is legyél, most is, de hiányzik…

Leverte a vihar a hárs illatát, s lelkevesztett, rozsdás hömpölygéssé vált a gyomkeretbe zárt járdaszéleken. Illattalan zöld az utcaképeken. Újszülött tócsákat forró aszfalt rág - szurokízű gőzbe harap a világ. A bőrön levegő izzadsága ül, nyirkos a csend, de már szép lassan derül. Mint szerető…

Ó, egy csepp rosszért és jóért! Ó, egy csepp a hazug szóért! Ó, egy csepp az álnok szívért! Ó, egy csepp a szakadt hídért! Ó, egy csepp a kifolyt vérért! Ó, egy csepp a fáradt szélért! Ó, egy csepp a szürke fákért! S még egyet csalárd anyámért...

A vén ringyó lábai közt festettem a szívedet, kis Suzette, még tiszta voltál, nem hallottam híredet. Megöltem egy szeretődet; nem könyörgött, nevetett; finom bőrén biztos kézzel döftem át az ecsetet. Volt egy kutyád - Eugen talán? Édes volt, oly szertelen! Őt szeretted. Vízbe ölnöm zsibbadt-jó volt,…

Sörrel kínálsz, hátradőlünk, így megy ez már évek óta. Korhadt padunk nem nyikordul, köztünk egy sóhaj sem fordul, bámulunk a hulló hóba. Mindenféle játék-képet képzelek a pehely-táncba, nem gondolok semmi gondra, kristály száll a homlokomra, békét olt az ezer ráncba. Rozsdafoltos nyárfalevél…

...amikor a nagy Üveghegy szilánkokra hasadott, s ezer ördög söpörte a milljó olvadt darabot... ...amikor a Szóló Szőlőt gyilkos fullánk marta szét, s többé senki nem kívánta kínná poshadt vér-levét... ...amikor a Kis Királyfi sárkánytűzben hamu lett, s hercegnőjét a toronyban széttépte az…

Régen kísér engem már egy meseszerű álom. Mind ott vagyunk benne, ahogy mosolygunk egy képen. Azt hiszem, hogy most, amikor kézjeledet várom, talán az az álom-fotó készülhet el éppen, hiszen ahogy körbenézek tényleg mind itt vagytok. Zsibongtok az izgalomtól: "Picik elől, kérem!" Minden vétlen…