...amikor a nagy Üveghegy szilánkokra hasadott,
s ezer ördög söpörte a milljó olvadt darabot... ...amikor a Szóló Szőlőt gyilkos fullánk marta szét,
s többé senki nem kívánta kínná poshadt vér-levét... ...amikor a Kis Királyfi sárkánytűzben hamu lett,
s hercegnőjét a toronyban széttépte az őrület... ...amikor a böllér jött, s a Kurtafarkú Malacot
száját nyalva torkon szúrta, s bárddal nyesett falatot... ...amikor a Csillagszeműt siratta az őszi rét
- hollókarmok kaparták ki izzó sugár-lényegét... ...amikor a Terülj - asztal már csak hullahúst adott,
s görcsben pusztult szegény vándor, mihelyt beleharapott... ...amikor a Békakirályt tűsarokkal tiporták,
s bűzös testén smaragdhátú légyhad tartott tivornyát... ...amikor a téboly űzte a brémai négy komát,
s fényesített rablócsontból építettek orgonát... ...amikor már nem dobbant meg egy kisgyermek szíve se,
s némaság lett minden ének,
semmibe szállt minden lélek,
akkor halt meg a Mese...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Komár Ella 2023.07.29. 07:42:55