Egész télen,
hóban, szélben
(megmondhatja,  aki látott)
utcát hágtam,
pusztát jártam,
hogy találjak egy virágot...

Loptam, vettem,
nevelgettem ,
mégse volt az egy se méltó
szép kezedhez,
hű szemedhez,
nem volt egy se még elég jó...

Egy túl csinos,
egy túl piros,
egynek nem leltem illatát,
egyet dobtam,
s fintorogtam,
bűzlött, mint egy vén bőrkabát...

Végül ültem,
búba hűlten,
s eszembe vág kis ablakunk
téli bája:
jégvirágja,
megoldódott minden bajunk!

"Szeress nyomban,
s ne less! "- mondtam,
úgy kísértem karcsú lépted,
Meghatódtál,
szót se szóltál,
cserébe csak számat kérted...

... s úgy csókoltál , ma is éget.
Jégvirágom,  neked véged...
Ilyen lánytól,
ilyen lángtól
elolvad a tél is véled...