Hátam az ajtónak döntve ücsörgök, bentről a tévé moraja hív. Tudom, hogy azt mondtam, még egyszer csörgök, de ennyit nem bír már ez a szív. Ahogy a kisgyermek az üres csizmát leli meg Mikulás reggelén, úgy súgom emléked után, hogy "Viszlát!", s eltűnsz a nagyvilág túlfelén. Elhittem megint, hogy…