Ezt írtam egy furcsa nyáron: "Szívemet ma kulcsra zárom, mert megőrült már egészen, képzelődik tettre készen: Angyalt látott rám nevetni! Nem átallott megremegni, mint egy buta, égő kamasz... Nyár vége van... Ez nem tavasz... " Aztán jött az ősz, a tollam fuldoklott csak csókba forrtan:…