Órákig néztem az utolsó pár sorod. Azt írtad, szeretsz és mindenre vágysz, de mindent nem adhatsz. Mégis, hogy gondolod? Ha majd épp rám unsz, egy fiókba zársz? Ha újra játszanál, előveszel? Megsimítsz lágyan, hogy higgyek megint? Tudod Te, milyen sok erőt vesz el, bíznom és remélnem kényed…