Szombat reggel, kávé után még kérek a csöndből. A redőnyön annyit húzok, hogy a nehéz ködből épp csak egy kis fény szökjön be, de a nappal még ne, s láthassam, hogy tested mellé hová bújhatnék be. Csukott szemmel mosolyogsz, míg bal karomra váltom párnádat és súgva mondom: "Ráérsz még!", s az álom…

Ki tudja már, hogy hányadik táncunk, bolondos perc csak minden év. Fogadkozunk, de ugyanúgy játszunk, mit nekünk rang, vagy színes név! Az elején oly kíváncsi voltam, kértem, hogy dobd a maskarát! Otthagytál szótlan, térden a porban, s vártam az újabb maszkabált. Később aztán már óvatos lettem,…