„Ez az utcánk. Most épp alszik. Az a fűzfa volt a sátram. Amikor az anya bántott pont úgy hajlott földig hátam,ahogyan a fűz megsárgult bús ágai a hold alatt. Nem akart az anya rosszat! Csak a keze… hát... megszaladt...Ezek itten? Porból, nyálból, napsütésből én csináltam. Kiszáradtak, s azt…