Szombat reggel, kávé után még kérek a csöndből. A redőnyön annyit húzok, hogy a nehéz ködből épp csak egy kis fény szökjön be, de a nappal még ne, s láthassam, hogy tested mellé hová bújhatnék be. Csukott szemmel mosolyogsz, míg bal karomra váltom párnádat és súgva mondom: "Ráérsz még!", s az álom…