Megkötözött szavak

2018. december 23. 08:35 - Dylan D. Tides

Pavilon

Botor lányom megkérdezte:
"Ő is ott lesz?" "Nem hiszem...
Vagy tán mégis... Nincsen messze,
s ha ma szívem nem viszem,
meglehet, hogy mindent vesztek,
s Ő csak áll majd - kék kabát...
Úgy tud fázni... Hogyha reszket,
ölelhetném még tovább..."
Meg se vártam, szól-e erre
- féltem kissé: lebeszél.
Kint a zsenge decemberre
reámordul már a szél,
de engem most hajt a lelkem,img_20181216_153555.jpg
kimelegszem, úgy repít!
Sietősen, reménytelten,
s bár a hó is elvakít,
hittől könnyes, boldog szemmel
köszöntöm, mi szembejön:
Ott, hol az a morcos ember
(nézd csak...megint nem köszön...)
járdát sóz, egy kis lakásban
ott él keresztanyukád.
Szemeidben, s annyi másban
hasonlítsz rá! A Dunát
el lehetett volna tömni,
annyi mindenről mesélt,
mégis jó volt hozzá jönni,
mosoly-hangja úgy zenélt.
Itt a kis bolt. Sorban állva
nevettük a helyzetet:
míg a többi reklamálva
számolta a perceket,
addig Mi csak csókot loptunk...img_20181216_150342.jpg
Nézd a zsemlyeszín kutyát!
Neki majdnem kaját dobtunk,
de féltük a ház urát...
Feljebb volt egy másik is még,
ott megálltunk (kis vigasz
a domb felén az a friss lég),
mindig várt a kis pimasz.
Ugyanúgy les most is Minket...
Eljössz néha, s titkolod
elveszejtett éveinket
előtte, vagy piszkolod
finom kezed, s megsimítod
mindig sáros oldalát,img_20181216_150535.jpg
s egyedül csak neki sírod
el magányod hold-dalát..?
Közel van már... itt a pad, hol
első plüssöd várt Reád
már attól a pillanattól,
hogy meglelted bánatát
elkísér a kicsi Sárga...
Végre itt a pavilon.
Toporgok csak Csodát várva,
s meg-megremeg papírom...
Hát...nem úgy lett most, mint régen...img_20181216_150652.jpg
Nem rezdül meg a bokor.
Nem tűnsz fel az ösvény-végen,
s csak a szívem zakatol,
nem a lépted drága hangját
hozza el a szürke szél,
csak Szerelmünk kis harangját
billenti meg, s nem remél
már tovább... A hazaútra
készülődöm csendesen.
Egy pillantás még a múltra,
s könnycseppjeim nyeldesem...
Ezreknek tán boldog emlék,
százaknak ma szép jelen,
néhány szívnek puszta kellék,
de nekem: az Életem...

 

 

img_20181216_150842.jpg

Címkék: vers Pavilon
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr6214508514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak
süti beállítások módosítása