Megkötözött szavak

2017. október 27. 18:57 - Dylan D. Tides

Séta a szigeten

Karcol a szél ma a Nyúl-szigeten, már
kéri a nyakra a sál melegét.
Lomha a séta, csak őszi tetem. Kár.osz_sziget_3.JPG
Nyomja a sírba a bús remetét.
 
Hívja a lelke a hajnali csendet
- ujja ma így ír dallamokat.
Reggel a gyermeki múltba merenghet,
pergeti szíve a volt-lapokat…
 
Boldogan ül be az iskolapadba,
vágyja a szót, mint friss levegőt!
Más kölyök álma a napba szaladna,
néki a könyv ád életerőt.
 
Pénze, ha nincsen az új falatokra
írni tanít meg morc fiakat,
közben a szelleme űzve-ragyogva
messzibe épít kőhidakat.
 
Összekarolva az úton elébe
téved a napban két fiatal
- drága halott szeme villan eszébe,
s hit teli vágyból vér-viadal.
 
Mennyi a tűz, ami gyűri Petőfit!1912_3.jpg
Issza szavát, mint régi borát!
Homloka féltő, zsenge redőit
jaj, sose látja… Hősi barát…
 
Végül a kardja temette, s a penna
néma maradt, szomorú hagyaték.
Sírköve légbe dobott, puha henna,
ostoba szó csak a „mély szakadék”…
 
Vége a harcnak, a munka a jussa.
Bízzanak őrá száz hivatalt,
ebben a korban a tolla a puska,
sorra tetéz gyönyörű diadalt!
 
Toldiban éled a láng, s a kis apród
szórja a honnak hív aranyát;
sírva-dalolva elűzi a rablót -
bárd-hada fente bősz agyarát.
 
Máskor a ballada húzza a könyvhöz
- szebb ruha ébred ősi regén,
ujja szelíden a régi göröngyhöz
vonja a mát holnap peremén.
 
Pók puha szála fut alkonyi fényben.
Mozdul a bokron - gyenge szövés.
Lassul a szív az ezer-szavu lényben…
Fáj ma a sóhaj… Csúf köhögés…
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr6713085356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak
süti beállítások módosítása