letakart hétköznapok előtt. Amikor Csinos sem egy vén, agresszív gebe volt még, hanem egy szelíd, okos szemében világokat hordozó barát. Amikor Lilly még élt. - Ez milyen puha érzés! – szaladt ki a számon önkéntelenül, s magam sem tudom pontosan, hogy Csinos váratlanul selymes szőrének érintésére, vagy Lilly bársonyos kezére gondoltam. A pej tüzetesen végigvizsgált, megmérettettem, és megfelelőnek találtattam arra, hogy nedves orrát a homlokomhoz nyomva, szinte csókot szuszogjon szemeim közé. Lilly hangosan felkacagott, mire Csinos sértőd

A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.