hunyorogva nézett végig a gerendák repedésein, a falak kopott vakolatán. Tisztán emlékezett rá, hogy hol futottak a vezetékek, hova voltak fúrva az apró lyukak, hol térdeltek hatvan éve, feszült koncentrációval arcukon a prémes galléros bőrdzsekiben kuksoló „szobafestők”… A lakásba költözött ügynökök egyáltalán nem is titkolták előle módszereiket. Valószínűleg a tény, hogy beleegyezett a megfigyelésbe, egyszer s mindenkorra cinkossá is tette őt. Mindemellett természetesen a szolgálat lehetőséget biztosított számára a direkt megfigyelésre is, a begyűjtött információk leadására pedig hétfőként kellett időt szakítania. Eleinte hányingere volt ettől. Az idő múlásával azonban egyre inkább kezdte elhinni, hogy gyerekkori barátja tényleg szervezkedik valamit, valóban az állam ellenségévé vált, neki pedig – bármennyire is sajnálja – kötelessége, hogy az ilyen elemek kártékony hatása ellen megtegyen, amit csak tud. Minden gyanúsnak talált eseményt részeletesen rögzítenie kellett. Ő pedig egyre szorgosabbá vált. „1955. december 2, éjjel 11 óra, 20 perc. Hegyes Sándor bejárati ajtaja előtt egy öt fős társaság gyűlt össze, melyet a megfigyelt személy kétszeri kopogtatás után engedett be. Hajnali 1 óra, 15 perc. A tetőtéri szoba falán át folyamatos beszéd zaja hallatszik. A szavak nem kivehetők, de heves, indulatos hanglejtésekkel zajlik a társalgás.”
„1955. december 4, délután 1 óra. A megfigyelt személy körülbelül húsz perce telefonál, hangos kiabálás jellemzi a beszélgetést.” „1955. december 6, délelőtt 11 óra, 10 perc. Hegyes Sándor átjött hozzánk, feleségem, született Kovács Eszter meghívására. Míg a paradicsomlevesre vártunk, nevezett személy többször is célzott rá, hogy hamarosan megvalósulni látja egy régi tervét, melynek részleteire nem tért ki. Sokatmondó arckifejezéssel közölte továbbá, hogy boldog, amiért megismerhette új barátait, illetve azt is, hogy várjam csak ki a végét, óriási dolgot fog művelni.” - Óriási lesz, Misikém! – kacsintott Sanyi az ajtóból és elviharzott.Aznap délután Borczay Mihály leírta utolsó megfigyeléseit, a jegyzet másolatát pedig (mindig indigóval dolgozott) elrakta a megszokott zöld dobozba és telefonált. Aznap délután Hegyes Sándor költőt elvitték, Misi nem látta többé. Két nap múlva egy zsineggel átkötött csomagot kapott, melyben Hegyes Sándor, a Fiatalok a Költészetért Kiadó gondozásában publikált első, Betűtészta című verseskötete volt. Borczay Mihály lakására és további segítségére a szolgálat többé nem tartott igényt. Misi bácsi reszkető kézzel simította végig a nikotinszagú könyvecske első oldalára firkált ajánlást. „Misinek, Esztinek és a kis Sárikának szeretettel, hűséges barátságukért és a sok, finom paradicsomlevesért.”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.