Emlékszem, hogy' szidta Kissné!Majdnem borult a szakajtótojás, pedig akkor évben,napszín-sárga piskótákat,s palacsintát sütött nékemnagyanyám... A kiskonyhánkatvigyorogva futotta átaz olaj, s a túró szaga,elnyomta a Nagy-gyep zajátínycsiklandón hívó szava,s jöttünk mind, ahányan voltunk,dióágról: "Nyakad töröd!";kert végéből bandukoltunk:"Maradt szilva, piszok kölök?! ";
eperfáról, meglilulva:"Hogy nézel ki?! Jézusisten!"Labda mellől, átpirulva:"Ennek itt még vége nincsen!"Járdafirkán, bukszust törve,szőlőt bújva egy-egy gyerek...A világ most épphogy görbe...Csak akkor volt édes, kerek... Halkan lépj, még fel ne ébreszd...Kezed ott mosd meg a kádnál,csak a csapot el ne téveszd,még mielőtt kiabálnál:kék a meleg... Begyújtottam.A bojler kopott zománcátpikkelyenként földre dobtam,s úgy néztem a lángok táncát,mintha most is instruálna:"Ne sajnáld a papírt, Zsolti...Hadd szeleljen az a kályha...Beljebb kell a gyújtóst tolni..." Ez a lépte csoszogása?Nem még? Alszik... Tudod, régen...Fülemben a motyogása...
Úgy volt mindig elemében,ha fúrt, szerelt, megjavított,kapált, vagy épp fákat metszett,annyi mindent megtanított!Gyermekésszel olybá tetszettnincs a földön oly találmány,melynél jobbat ő ne tudna,kérges kezű, ráncos bálvány...Ma már mindig csak aludna...Aprócska lett, karjaimbanvihetném most az óriást...De a szikra, jaj, az itt van!Hallanád csak a krónikást!Úgy regél el nyolcvan évet,múlt szerelmet, unokákat,százszor hallott, s új meséket,elfelejtett adomákat,hogy a szürke, mély szemekbőlegy világnyi kaland éled,s az elszáradt, vén kezekből,varázslat nő... Hogyha kéred,ezredszer is elbeszéli,mily hűséges kiskutyája,soha őt le nem cseréli,bár a seprűt szétcibálja,s mindent megrág... Ez a kamra.Told a széket kicsit beljebb,másképp nem tud elég nagyrakinyílni az ajtó... Feljebb,ott a szögre felakasztva,
látod azt a kopott, csíkosöreg szatyrot? Beragasztvaaz oldala, füle zsíros…Az egérszag? Nem is érzed…Hagymafüzér üres vázaa sarokban… Az enyészetráült, tovább nem odázza,átfesti a régi házat…Ez már ő lesz. Szinte siet...Elgyötörten nyög vagy százat…Tán még nem is láttam ilyet: Kíváncsi Rád… Hát… GagyogtamRólad néhány boldog szóban…Ott voltál, s én ott ragyogtama homlokán fénylő csókban…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.