Felriadok. Úgy, mint máskor... Végigsimít kis kezed, s nem félek a folytatástól. Ujjad puha ékezet ráncba rettent homlokomon, fel sem ébredsz, úgy csitít... Álmodj tovább! Ablakomon tűnő párát úgy simít szenvedélyünk szép emléke, hogy még lüktet, nyom a lég. Illatunk a vágyak éke, fűt az izzás nyoma…