Én is futok. Úgy, mint mások. Fülcimpámon sír a dér. Dallamodból villanások, mint megannyi könny kísér. Megállok hát, s megtalállak.Koszos kézbe bújsz vadul.Hangjegyeid körbejárnak,némely szárnyal, más lehull. Ami kínzott, elfelejtem.Mélyebb a te panaszod.Hangod árva, félve sejtem:tán sosem lesz…