Háború
Reggel még, az erdő mélyén, nyerésre állt az egész.Szedett-vedett zászlóaljunkjelmondata: "Inkább haljunk!Ki feladja, csenevész!" A végén csak Krumpli maradt. Nagy erő és semmi félsz.Azt mondta, hogy védeni fog,ő lesz, aki sosem nyafog,én meg, ugyebár, az ész... Hol esett el, már nem tudom... Ég a nyár, de semmi vész!Néhány perc és itt az este!Erre ugyan ki keresne?Ki lenne, ki idenéz? Szúr a szalma, csíp a piszok, de a bála elemészt.Vége lesz az alkonypírral,s szakítok majd a papírral..."No nézd csak az egerészt!" - hallom Béka öblös hangját és a szégyen bekerít..."Hetvenkettő-kilencvenöt,ott van, kint, a bála mögött!!!"Rikkantása leterít... (A buszon is duzzogok még, haragomból nincs kiút,játsszon eztán a sok csaló nélkülem számháborút!)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.