Földed vagyok
Én vagyok, ki a homokba halvány lépted tónusátlegelőször belevési röpke léted elején;akinek a tücsöklelkű, éjbe ringó kórusáthallgatja a tábortüzed kölyökkorod mezején. Én vagyok, ki térded alatt remél, s ujjong reszketőn,amikor az "Igen" csendül, s gyűrűd végre Rátalál;akinek a könnyfoltjaid az eldobott keszkenőnéppúgy fájnak, mint tenéked, s aztán újra vágyva vár. Én vagyok, kit tanítanál gyermekednek - s kit nem ért...Más világ már, megbocsátom... Visszatér még egy napon...Az vagyok, ki híven rajong minden régi szellemért,de ma már csak te hallod meg mindig zúgó dallamom. Én vagyok, ki kézen fog majd, hogyha eljő az idő.Visszanézel még egy percre, van-e másnak válaszaaz utolsó kérdésedre, de csak áll a levegő...Énbelőlem voltál, s most is hozzám találsz hát haza.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.