Megkötözött szavak

2020. április 14. 09:53 - Dylan D. Tides

Megborotválkoztam

Kis időbe került azért, hogy túl legyek Rajtad.
Jó, az egy percig sem voltam, ki Utánad kajtat,
de az elmúlt két év, bizony elsüppesztett szépen.
Leültem, mint por a repedt papírnehezéken,
mi még mindig kapaszkodik az asztalom sarkán.
Őrzi azt a fél levelet, pedig az már tarkán,
okafogyott könnycseppektől maszatossá mosva
lemondott a borítékról, sose látja posta.

Múlt héten már futni voltam. Edzés is volt végre,
s tervezem, hogy kiülök a lomb alá bújt stégre,
ahogy ez a bolond tavasz végre zöldbe gyullad
és a nyüzsgő víztükörre barkapaplant hullat.

Azon kapom magam néha, hogy már olyan dallam
is elhagyja hébe-hóba Téged hívó ajkam,
minek semmi köze Hozzánk, s úgy fütyülök reggel,
ahogyan egy... Milyen furcsa... Ahogyan egy ember.

Abból hiszem, hogy valami újraéled lassan,
hogy ahhoz, hogy társaságban arcom megmutassam,
úgy ítéltem: dobnom kell a borzalmas szakállat
(úgyis azért hagytam meg, mert mindig is utáltad),
s farkasszemet nézek már a megszeppent tükörrel,
s vigyorogva végzek épp a fakó-vörös szőrrel.

Végezetül velem együtt a tükör is bólint.
Az új arc, s az új tekintet szinte fejbe kólint.
A maradék habbal aztán Téged is lemoslak,
s indulok, míg mindent ilyen frissnek, harmatosnak,
s tűzzel hintett szépnek látok. Látod? Megmutattam!
Kilépek az ajtón, ami tettre készen pattan...

...régi, kedvenc sapkámban, mit egyszer Tőled kaptam.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr5415611574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak